Numenizmus egy filozófiai irányzat, amely szerint a valóság nem más, mint önmagától létező matematikai struktúrák rendszere, a „lét” pusztán ezek fraktálszerű kivetülése, a tudat pedig a struktúra belső perspektívája.

A világ tehát nem "matematikailag leírható", hanem a világ maga a matematika. A hagyományos világnézet szerint az anyagi világ elsődleges, a matematika pedig csak eszköz ennek leírására. A numenizmus ezzel szemben radikális fordulatot kínál: a világ nem leírható matematikával, hanem maga is matematikai természetű. Nem szükséges "valóság", "anyag" vagy "téridő" ahhoz, hogy valami létezzen – elég maga a matematika, amely önálló, örök struktúraként fennáll minden empirikus létezőtől függetlenül.

Ez az elképzelés rokon a matematikai platonizmussal, amely szerint a matematikai objektumok (számok, függvények, struktúrák) valódi, nem-fizikai létezők. Továbbá összecseng Max Tegmark "Matematikai Univerzum Hipotézisével", miszerint a valóság minden szinten egy matematikai struktúra.
A fraktálgeometria és a kaotikus rendszerek már bebizonyították, hogy néhány egyszerű egyenletből is rendkívül összetett, önszerveződő struktúrák születhetnek – olyanok, amelyek hasonlítanak a természetes formákhoz: növényekhez, felhőkhöz, folyómedrekhez. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az egész univerzum nem más, mint önismétlő matematikai mintázatok (fraktálok) megnyilvánulása egy végtelen dimenzióban. A függvények aszimptotái pedig azok a szingularítások, amelyek a világunk határolópontjai, például a fekete lyukak eseményhorizontjai. Az idő pedig nem objektív létező, hanem a fraktális szerkezetek belső változásának szubjektív érzékelése. Amit tudatnak hívunk, az pusztán egy magasabb szintű matematikai formáció belülről érzékelt önmódosulása.

A tudat mibenléte az egyik legnehezebb kérdés a filozófiában. A materializmus nem képes teljesen megmagyarázni, hogyan keletkezik szubjektív élmény pusztán neuronális aktivitásból. Ez a matematikai világnézet azonban más alapokra helyezi a kérdést: a tudat maga is csak egy minta a rendszerben, egy számstruktúra, amely önmagát érzékeli – vagy inkább az érzékelést is csak egy újabb matematikai folyamatként él át. Azért tűnik a tudat rejtélynek, mert belül vagyunk a rendszerben. Egy rendszer önmagát nem tudja teljességgel megérteni – hasonlóan ahhoz, ahogy Gödel nemteljességi tétele kimondja: egy formális rendszer nem képes teljes bizonyossággal igazolni saját teljességét. A világunk belülről szemlélve mindig bonyolultabbnak tűnik, mint kívülről. Erre a legjobb példa a bolygómozgások, melyek a földről nézve bonyolultnak tűnnek, de a naprendszert kívülről szemlélve már csupán sima körpályák.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont ez a világ, ez a struktúra létezik? De ha elfogadjuk, hogy a matematika abszolút és univerzális, akkor nincs szükség "miért"-re. A valóságban végtelen sok matematikai struktúra van – és a mi világunk is ezek közül csupán egy, ami a végtelen matematikai tér egyik lehetséges konstellációja. Ez nem igényel sem teremtést, sem célt, sem szándékot – egyszerűen belereszkedünk a létező struktúrába. Mert ha nem lennének ebben a rendszerben ilyen formációk, amik például, minket, mint gondolkodó lényt alkotnak, akkor nem is lenne senki, aki ezen képes lenne elgondolkodni. A rendszer így önmagát bizonyítja.

Ez a világkép számos filozófiai problémát elegánsan megold: Nem kell választ adni arra, "ki teremtette Istent" – mert Isten sem szükséges. Nem kérdés, hogy "mi volt az ősrobbanás előtt" – mert idő csak a struktúra részeként értelmezhető. Nem gond a "szabad akarat" kérdése sem – mivel az is illúzió, akárcsak az anyag és az én. Az emberiség ősidők óta keresi a választ arra, mi a valóság természete. Miért van valami a semmi helyett? Mi a tudat? Létezik-e Isten, vagy az univerzum önmagától létezik? Miként lett a semmiből valami? Mi okozta az ősrobbanást és mi volt előtte? Ki teremtette Istent, vagy az hogy létezhet örökké? Egyáltalán miből van az erőtér, vagy az anyag? Hogy lehet valami egyszerre anyag és hullám is? A vallás, a filozófia és a tudomány különböző válaszokat adtak ezekre a kérdésekre, ám egyik megközelítés sem kínál teljes, ellentmondásmentes képet. A numenizmus szerint azonban a világ nem más, mint puszta matematika – és semmi több. Ez elsőre nyugtalanító lehet, de egyúttal felszabadító is: nincs kényszer, nincs cél, csak forma, minta és törvényszerűség. A matematika nem ítélkezik, nem jutalmaz, nem büntet. Egyszerűen van – függetlenül attól, hogy valaki érzékeli-e vagy sem.

Ez a világnézet nem igényel sem hitet, sem isteneket, sem anyagot. Csak a matematika létezik, és minden más illúzió – egy bonyolult, végtelen térben létező struktúra része, amit mi valóságnak, időnek, vagy tudatnak hívunk. Összhangban áll a tudománnyal oly módon, hogy a tudomány ezen modell belső szerkezetét vizsgálja, a hullámtermészet a matematikai rendszerek alaptényezői, a így nem cáfolja a tudomány megfigyeléseit és törvényeit, amely a struktúra mi világunkat leíró részét tárja fel. Nem ütközik a szimulációs elmélettel, amely szerint az általunk valóságnak érzékelt világ egy szimuláció, hiszen érzékelhetjük úgy is a világot, ráadásul az agyunk amúgy sem magát a materilista világot érzékeli, hanem az érzékszerveink által továbbított hullámokat. Egyezik a digitális fizika informatika-alapú ontológia álláspontjával, ahol a világ nem anyagi, hanem információs természetű (például John Archibald Wheeler "It from Bit" elmélete). Egybevág a matematikai platonizmussal, ahol a matematika nem az ember találmánya, hanem valóságos, időtől és tértől független létező, amelynek struktúrái "előhívódnak" a fizikai világban. Egyedül bizonyos vallások hitrendszerével ütközik, de ott is csak olyan ponton, amelyek maguk is paradoxont okoznak, és amelyek ellentmondanak a racionális logikával. A világkép tehát nemcsak következetes és elgondolkodtató, hanem olyan kérdésekre is ad választ, amelyekre a hagyományos világnézetek gyakran csak hárítanak.
Talán nem is lehetünk biztosak semmiben – kivéve abban, hogy a számok beszélnek. És ha figyelünk, talán meghalljuk, mit mondanak.

Facebook csoport, ahol beszélgethetsz a témáról:

A témához kapcsolódóan ajánljuk az alábbi könyvet: